Csukakaland

Írta: tuti

2009 május 03., vasárnap 12:47

Nagy tévedés - sok hibával.

Tavaly történt ez a csukakaland, süllőzés közben. Szeptemberben, amikor még úgy igazán nem eszik a csuka, de már szoktuk mondani: megmozdult.

Tehát estefelé becájgoltam süllőre, most csak élő kishallal mert mint a süllőzésnél már írtam ínséges süllős idők járnak errefelé ezért nagyobb bizodalmam volt most ebben mint a szeletben. A kapásjelzőket felraktam elhejezkedtem kényelmesen a gépkocsi ülésben és vártam. Ilyenkor a horgász általában ábrándozik, van ideje. Pl arról, hogy mindjárt arra jön egy óriás fogas vagy akármi és megfogom az életem legnagyobb halát.

Persze nem jött és egyre lanyhult a figyelem. Már sötétedett, alkonyatkor lehetett még legjobban számítani süllő kapásra, amikor a nap már Kisköre fölött nem látszik csak egy nagy vörös sáv az ég alján.

Amikor már a fehér kapásjelző karika is csak sejlett a zsinórokon, az egyik megmozdult! Sokat olvastam már az adrenalinról, hát ha valamikor, ilyenkor amikor süllő fogás várható, nekem őrült száguldozásba szokott kezdeni. Gyorsan kézbe a bot ne, hogy megérezze a hal ha véletlenül a bothoz ütődne a karika, mert mint köztudott, a süllő az egyik legóvatosabb halfajtánk. Aztán ha otthagyja a csalit, jönne az önostorozás, hogy te hülye Imre, miért nem figyeltél?!

De ez nem hagyta ott. Szépen emelgette a jelzőt, visszaengedte és újból kezdte. Aha, mondom magamban, nyeljed csak. Az orsó átcsapó karja már régen átváltva, akármennyi zsinórt könnyedén lehúzhatott a zöld hátú. Abban, hogy zöldhátú lesz, egy pillanatig sem kételkedtem mert a kapás tipikus süllő kapás volt! Az a szép nyugodt emelgetés, kóstolgatás, majd elindult előre, amit alig tudtam már kivárni.:-)))

Mit mondjak? Szinte túl óvatos volt, már gyanakodtam nem-e egy pokolba kivánt törpeharcsa?! Na, de mégis csak elindult vele és amikor folyamatosan húzta le a dobról a zsinórt, megkínáltam.

Bevágás után mindjárt éreztem, hogy ez idei legnagyobb süllőm lesz! Nem, nem száguldozott keresztül kasúl, de ahogy a nagyobb süllők szokták ránehezedett és úgy vontattatta kifelé magát, úgy oldalazva, kelletlenül. Háát, a helyében én sem igyekeztem volna kifelé.:-)))

Azért szépen ballagott kifelé, de nekem egy kissé már gyanús lett, mert valami fúrcsa volt. Az eddig fogott süllőim zöme egy kis benti kóválygás után megindultak kifelé és a csónaknál harcoltak a legjobban, mindenáron rámenni akarván a leszúró karókra mintha az direkt azért lenne ott, vagy a csónak alatt átmenni, pattanásig feszítve a zsinórt és az idegeim.

Ez meg szinte úgy jött, mintha egy darab faág, vagy gerenda lenne. Mintha valamit keresztbe húztam volna a csónak felé. A súlyából itélve már biztos voltam abban, hogy az 5 kg-ot jócskán meghaladja. De mondom, nagyon fúrcsán viselkedett.

De azért csak odaért a csónakhoz, ahol már nagyon óvatosan bántam vele mert meglepetést szimatoltam. Tudjátok hohó társak, fárasztottam volna én őkelmét tőlem távolabb, de ő nem akart harcolni, csak húzatta magát kifelé. Ott volt már és a húzásából itélve salyát süllőrekordom fölé saccoltam, amit olvashattatok, hogy 8.40-es volt.

Nos, úgy gondoltam, hogy megkezdem felpumpálni, ha már ott van. Fejlámpám már be volt kapcsolva, az orsó fékét kiengedtem ne, hogy váratlanul megszivasson az én hatalmas süllőm. Szépen, engedelmeskedve feljött!! De mindvégig nagyon fúrcsa volt valami....

Aztán ott volt előttem, a víz tetején. Egy gyönyörű, hatalmas gerenda nagyságú....CSUKA!!!!!

A damil ott feszült a szájában és még mindíg nem harapta el! Az én valaha fogott legnagyobb, 8 kg-os csukám ehhez képest kismiska volt. És én álmélkodva néztem, persze jó horgász szemmel mint előbb írtam rögtön láttam, hogy a zsinórt bármely pillanatban elharaphatja. Nyúltam a szákomért, amely eddig megfelelt 7-8 kilós süllőknek csukáknak, 10 kilós feletti pontynak, stb. De ahogy ennek nyúltam alá, nagyonis kicsinylettem!

Igaz csalódott voltam mert süllőt vártam, de a harci láz elkapott, a fentebb említett adrenalin úgy száguldozott bennem mint valami rakéta. Alá toltam a szákom, de nem bírtam behajlítani a halat, mert akkora volt. El kell mondanom, hogy az orsón a féket meghúztam amikor felpumpáltam, mert nagyon ki volt engedve. (első hiba) Sikertelen szákolásom után megpróbáltam a feje felől ráhúzni a hálót, ami sikerült! Majd ami ezután szokott következni:

Félig megemelni a szákot, hogy most már nálam legyen az előny, a botot vagy levágni a csónakba vagy odafogni a száknyélhez (második hiba, utóbbit tettem, de ez ahhoz túl nagy hal volt) és egy ekkora halat két kézzel minél előbb a csónakba emelni. Igenám, de abbeli örömömben, hogy hogyan fogom én mutogatni a csukámat a kikötőben, meghogy megsikerült zsinór előkével fogni egy akármilyen csukát, tulságosan ellazultam. De mondhatjuk úgy is, hogy olyan voltam mint egy kezdő ifjonc horgász, nem olyan akinek már több évtizedes tapasztalat van a háta mögött. Egyszóval: béna!!!!!!!

Amint félig ki volt emelve a csuka, az egyik! kezemben a száknyél, őpikkelyessége rúgott egyet, amit amikor harcolnia kellett volna, nem tett! És álmélkodva láttam, hogy kifordul a szákból! Az a csuka, amely már az enyém!-volt.:-((((((((((((((((

Sajnos lehet, hogy gyenge a csuklóm is mert nem bírtam a szákot megtartani, de minek fogtam a száknyélhez oda még a peca botot is? Aztán jött a végzetes hiba! Még odakaphattam volna az orsóhoz és kiengedhettem volna a féket, mert még mindíg nem harapta el a zsinórt. A legtöbb csuka akkor harapja el a zsinórt amikor emeljük be a csónakba. Ez nem! Én meg csak ültem mint akit egy boszi megbabonázott! És a volt halam most már azt csinálta, amit végig várni lehet egy ekkora haltól. Baromi erővel nekiiramodott és letépte az előkémet a főzsinórról. Csakúgy csattant a damil! Magam elé emeltem az üres zsinórt, szemlélgettem és sírhatnám volt. Aztán meg azt mondtam, többet nem pecázom! És nem értettem, hogyan lehettem ilyen béna. Nem erről az oldalmról ismertek, én sem magam.:-)) Aztán azt mondtam, hogy....öregszem....brühühühüh...:-)

Savanyú arccal összeszereltem , ismerik már a többi horgászok is ezt az érzést és haza indultam. És valahogy azóta sem találom a fonalat...ez ugye tavaly ősszel volt, ezután már alig fogtam néhány halat és az idei évem meg egyenesen katasztrófa volt. Én nem tudom....lehet azt kéne mondanom mint Mészöly 68-ban? Jöjjenek a fiatalok.....:-O)

Hozzászólások

Hozzáadás

Keresés