A tesvír

Írta: tuti

2009 május 03., vasárnap 12:34

A tesvír.

Ez megint egy horgász történet, de számos humoros epizóddal fűszerezve kell, hogy ide rójam, mert akiről szól ez az igaz történet, maga is kissé habókás volt. És akkor még szerényen fogalmaztam. Na de a többit majd a történetből megtudhatjátok.

Valamikor fiatal koromban, úgy 79-80 tájában még nem csak horgászni jártam a Tisza-tóra, hanem csak úgy, evezgetni is. Levittem egy rádiót, rejtvényeket, olvasnivalót és vagy napoztam vagy hűsöltem fürdéssel egybekötve.

Történetünk idején is így tettem, akkor a gát tövében voltam kikötve csónakommal. Egyszer csak megjelent a "tesvír", horgászfelszereléssel egyetemben, éppen egyik helyről költözött a másikra, előbbin semmit nem fogván. A beceneve onnan eredezett, hogy annak idején a cigányok között elterjedt volt ez a megszólítás. Volt egy bátyja is és bármelyikükkel találkoztam, mindíg úgy szólítottak: szerbusz, tesvír, hogy vagy?!

Nos, felfedezett a Tomi (igazi neve) amint ott téblábolok csónakommal és imigyen szólt hozzám: szia tesvírkém, vigyél már be csónakkal valami jó helyre, mert egy fia halat sem tudok partról fogni?!

Mondok bevinnélek, de egyszál evezővel hosszadalmas lenne. Nem baj, csak vigyél. Végülis megfűzött, én meg átevickéltem a túloldalra, olyan 3 kilométerre lévő kis kákás, gyékényes területre, ahol ha mást nem törpét mindíg csíptünk. Akkoriban bizony még gyönyörű törpeharcsát lehetett fogni, direkt rá is utaztunk.

Szépen kikötöttünk, aztán beceigoltunk úgy, hogy nekem is adott a tesvír egy pecát, mivel nálam nem volt. Megigértem neki, hogy a hal egy szálig az övé lesz. Fogtunk is törpét szépen, örült az én énekes haverom. Mert azt el kell mondanom, egy helybeli kis együttesben gitározott és énekelt elég ütősen. Szoktam is úgy nevezni, hogy "Tom dzsonsz", ilyenkor hízott is őkelme.

Egyszer aztán nekem egy erőteljes kapásom lett, bevágtam és mivel abban a pillanatban az egyenlőre ismeretlen eredetű és fajtájú hal mindenáron kiakarta szedni a botot a kezemből, ráordítottam Tomira, hogy hanyas zsinór van az orsón?! Mondta, hogy 50-es franci-aranyteknőc. Mondom akkor jó, azzal egy termetesebb hajót is el lehet vontatni, nem egy halacskát és kezdtem fárasztani. Az én komám meg már mostaz elején elkezdett jajgatni, hogyhát: jájj jájj, tesvírkém, ez elmegy, húzzad már kifelé!! Mert hát ő is látta a bot hajlásán, hogy ez nem a megszokott törpike.

A tisztáson, ahol pecáztunk volt sok hínár is, a ponty nagyon okosan bele is ment, de jól akadt a horog és mindíg ki tudtam vontatni belőle a rudalló kötél erősségű zsinórral. Summa summárum, oda húztam a csónakhoz és akkorra már bizony erősen elfáradt a pontyunk, meg én is.

Itt következett a baj, mert a tesvírnek nem volt szákja! Minek is az, a törpeharcsákhoz, nagyobb halat meg még nemigen fogott hősünk. Sápítozott is váltig Tomi, hogy elmegy, elmegy, hogy vesszük ki merítő nélkül. Mikor oda sikerült húznom, mondom neki üljünk ki mindketten a csónak halfelőli szélére és akkor a csónak széle közel kerül a vízhez, fogja meg a halat két kézzel és rántsa be a ladikba.

Úgy is tettünk, de ez az ember akkorra már egyenesen remegett az izgalomtól! Hogyisne, mikor ha sikerülne megfogni, akkor a bátyjának az Árpinak az orra alá dughatná azzal, hogy ijet fogjál tesvír, ha tudsz és egyáltalán mikorra hazaérne mennyi embernek megmutatná, hogy így kell horgászni?!

Az én horgász cimborám alányúlt a szép potykának kétkézzel és ahogy elterveztük, kezdte beemelni! Közben az arca egy tanulmány volt Tamásunknak, én már inkább őt kezdtem figyelni. Csupa ideg volt, különböző grimaszt vágott és a többit nem tudom szavakba önteni. Mindenesetre a röhögés és a csodálkozás határán egyensúlyoztam. Na meg a csónak szélén is.

És ekkor bekövetkezett a tragédia, amin máig elfog a röhögőgörcs, ha visszagondolok, pedig nem vagyok kárörvendő.

Ugyanis két horog volt a pecán, a ponty az alsóra kapott, a felső ott lebegett végig üresen a levegőben. Amikor Tomi már győztesnek hitte magát a ponty nagyon helyesen rúgott még egy utolsó, minden mindegy alapon, hátha eltudna szabadulni. Sikeresen ki is siklott a delikvens kezéből, de mielőtt vizet érhetett volna, a másik, szabadon lógó horog Tamásunk egyik ujjában landolt!

Nyájas olvasó, ha lesz itt egy is, ha hallottál már erőteljes ordítást, vagy legalábbis el tudsz képzelni egy horgászt horoggal az újjában akadva, a zsinór másik végén megy egy termetes szabadulni vágyó halat amely természetesen az ellenkező irányba akarván menekülni és esze ágában sincs megállni, hogy hát ez miért ordítozik, hanem annál nagyobb erővel vadul kapálódzott, érezvén a szabadság ízét és vizet érve teljes erővel beindult, akkor tévedsz ha azt hiszed el tudnád képzelni, mert a tesvír minden képzeletet felülmúlóan ordította világgá fájdalmát: jáááájjj, tesvííír a zzúújjjjaaam!!!

Eddig a pillanatig én is azt hittem életemben többször is, hogy már letudtam a legnagyobb ordítást, attól már nagyobb nem létezik és most rájöttem, milyen naív voltam én. Ez eget, világot rengető párját ritkító üvöltés volt.

Szerintem az úgy 3-4 kilométerre lévő falunkban összeszaladtak az emberek azt hivén, valakit ölnek, vagy kitört egy újabb világháború. Én majdnem fuldokoltam már a nevethetnékemtől, de nem szabadott megsértenem derék pecásunkat, így több kevesebb sikerrel egyelőre visszatartottam. Végülis az egész pár másodpercig tartott, a ponty és a horog áldozatunk újjából eltávozott, erős hasítékot hagyva hátra húsában, de a másik horog még mindíg a hal szájába volt akadva. A tesvír kis idő multán már megint azon erősködött fájdalmát egy kis időre feledvén, hogy csak meglegyen a hal.

A pontyot már nem kellett sokáig fárasztani és végülis az előbbi módszerrel sekerült Tominak a csónakba emelni.

Kedves olvasó ha azt hiszed, hogy megpróbáltatásomnak vége, legalábbis ami nevető izmaimat illeti, tévedsz! Olyat láttam, amire nem is számítottam!! Tomi először is agyon verte szegény alig pihegő halát. Aztán elvette a csónak orrába reggel általam berakott hátizsákomat, kiöntötte a tartalmát a csónak lábrácsára, beletette a halat, a hátizsák zsinórját összehúzta teljesen, megkötötte csimbókra és az egészet betolta a csónak orrába, amely le volt deszkázva és így szólt: na tesvír, most már nem megy el!!!

Hát, nevetni sem tudtam! Tomi örömében azt mondta, hogy tesvír, most már neked fogunk pontyot, akármilyen nagy lesz az a tied lesz! Persze, hogy nem fogtunk. Így aztán kisidő múltán kitoltam a csónakot a nyílt vízre és kezdtem haza evezni, még mindíg mélyen a tesvír alakította helyzet hatása alaltt. Ám útközben ő még rá tett egy lapáttal! Kitalálta, hogy megfürdik. Jó idő volt, nyár közepe, hát fürödj, Tomi?! De bizony engem előtte megesketett az anyám meg még nem tudom kinek az életére, hogy amíg ő lubickol, nem hagyom ott őt a tározó közepén!!!!! Mert mint kiderült, eléggé félt a víztől és csak örömében vetemedett erre a nemes cselekedettre, a halfogás miján.

Na, beleereszkedett barátunk a vízbe a csónak közvetlen közelébe, de végig figyelve engem a szeme sarkából és végig készen arra, hogyha egyetlen evezőcsapást merek tenni, azonnal elkaphatja a csónak szélét.

Aztán -számoltam!- hármat csapott a tesvír kutyúszásban, fújtatva, prüszkölve bekapaszkodott a ladikba és így szólt hozzám, mintegy megkoronázva addigi tetteit: Húúúú, de jót úsztam tesvírem!! Háát, mit mondjak?! Paffá lettem. Mint aznap többször is már. Amikor ezt a napot barátaimnak elmeséltem- ők is ismerték jól Tomit - bizony mindannyian fetrengtünk a röhögéstől.

Amikor Tomit kitettem a gátnál, én meg eleveztem a kikötőbe, több horgász így fogadott, persze a tesvír előttem arra ment hazafelé: nem fogtál semmit?! Láttad volna Tomit, mekkora pontyot fogott!!! Azt mondta, alig bírta kifogni, sokáig fárasztotta, stb stb.

Egyébként még a tett helyszínén 5 kilósra tippeltük a halat, ha tévedtünk is, esetleg fél kiló ide vagy oda, nem számít. De bizony én a következő napokban hallottam már 8 kilósról és ahogy teltek a napok, egyre nagyobb lett az a potyka. És egyre szinesebben mesélte Tomi, hogyan fárasztotta ki ő azt a halat. Mivel előzőleg a vízen megkért, hogy hadd mondja a faluban, hogy ő fogta, én nem is mondtam el senkinek, esetleg közvetlen baráti körömnek. Hadd örüljön a tesvír. Elvégre is ő egy rendes ember volt, ismertük egymást gyerekkorunk óta. Nekem meg mindegy, ki fogta......

Hozzászólások

Hozzáadás

Keresés