Így süllőzöm

Írta: tuti

2009 május 02., szombat 10:17

A Tisza-tó remek süllős (is) víz volt, egészen a 2000-es hírhedt ciánszennyezésig. A 80 - 90-es éveket végig süllőzvén bizton állíthatom, hogy méltán kapta nevét ez a vízterület: süllőparadicsom.

Ha lementünk süllőzni a Tisza-tavi tározóra, szinte biztos volt a siker. Vagy hajnalban kellett menni de úgy, hogy a pirkadat már a kivánt helyen, csónak lekarózva állapotban találjon, vagy délután, de az alkonyatot megvárva mert minden valamire való hohó tudja, hogy ezek az időpontok a legjobbak. Persze az éjszakai süllőzés se kutya, de azt folyamtosan űzni nem lehet, mert nagyon fárasztó.

Nagyon fontos még süllőzésnél a hely megválasztás, mert tudni kell éppen hol tartózkodnak a tüskéshátúak. Már ha fogni akarunk.

Sokan esküsznek a kemény talajú helyekre, azzal érvelve, hogy a fogas nem kedveli az iszapos helyeket. Nos, ezekkel szoktam én vitába keveredni, mert a legtöbb rablópofájút gödrökön fogtam, már pedig mint tudjuk a gödörben iszap is van, mert oda lerakodik. Persze meggyőződésemhez évtizedek tapasztala kellett és ha meggondoljuk, hogy a süllő nem az iszap kedvéért megy a gödör fölé, hogy túrja, hanem mert megbújhat benne, logikusnak is tűnik.

Tehát a legjobb süllőzéshez: mélyedés, gödör, vagy ha volna vízalatti gally, de már egy ág is megteszi mert nagyon szeret valami mellett megbújni. Ha esetleg bedőlt fatörzsünk is akad, az mindennek a teteje, mert ha más nem fedezi fel egy ilyen helynél akár hónapokig is sikeresen és eredményesen süllőzhetünk. Hát még egy olyan bukó part, ahol terméskővel védett töltés rézsűje van! Az ám a nyerő!

De el ne feledjük, kishal is kell ám! Na, itt van a második számú vita tárgya. Mert bizony a hohók, különösen az idegen pecások, akik nem ismerik a helybéli zöldhátúak ízlés világát, előszeretettel kínlódtak horgászat előtt kishal fogással. Én meg otthon kikaptam egy zacsek fagyasztott keszeget a hűtőládából és fütyörészve indulhattam hohózni, a csónakhoz érve jókat vigyorogva a sok csalihal után koslató pecáson.

Igen, én a sok süllőmet évtizedeken át szelettel fogtam! Legalább 90 százalékát. A legfogósabb a hátából keresztbe vágott szelet volt, amin rajta hagytam a hátuszonyát, mert abban nagyon jól “állt” a horog, nem könnyen lophatta el a hal a szeletet. Aztán meg szeletnek a legjobb fajta keszeg a kisdévér, vörösszárnyú, karika vagy küsz volt, mert ezek feltűnően fehéren villogtak a vízalatt. De sokat süllőztem úgy is, hogy ketté vágtam a keszeget és a fej felőli részét tettem horogra. Nekünk a farok nemigen jött be.

A képen látható szeletet bodorkából vágtam és csíptem vele egy 1.30-as süllőt. Ma este, 09. 20-án.

A szerelés is nagyon fontos, a legtöbben a súlyhoz közelre kötik a horgot, én ezzel sem értek egyet. Mivel szelettel pecáltam majd’ mindíg, hogy ne üljön le a talajra a súlytól minimum 1.5 méter távolságra kötöttem a horgot. Ráadásul nem ólmot használtam sose, hanem tiroli fát, hogy a zsinórt emelje ki valamennyire. Sokáig bolti tirolifát, de aztán valamelyikünk kitalálta, hogy az kevés és csináltunk villanyszerelési csőből- az a barna- 20-30 centiméteres hosszúakat, egyik végébe megfelelő súlyt ragasztva, másik végén fül kiképzést a zsinórnak, de az egész vízhatlan volt, hogy ne folyjon bele a víz mert így működött a felhajtó erő.

A zsinór szabadon választott, mindenütt más méretre/minőségre esküsznek. Én mivel rekord süllőm 8.40 kg és nagyon sokat fogtam 5-8 kilós között, szeretem az erősebbet mert mindíg csónakból pecázok és ekkora süllőt már nem lehet megtartani 20-assal, hogy rá nem menjen a leszúró karóra. Ezért 28-30-t használok. Aki azt mondja, hogy csak finom szerelésre megy rá a süllő, azt helyből megcáfolom, mert több mint 1 tonna fogast fogtam az előbb említett mérettel.

Fotó: Szemléltető
Itt láthatod a saját készítésű tirolifát, amelynek a két vége be van ragasztva ezáltal a benn rekedt levegő miatt a víz alatt könnyű a süllőnek ide-oda húzgálni. De még a sügér és törpeharcsa is vígan szaladgál vele! Alulról egy csavart ragasztottam súlynak. Kérésre közlöm a méreteit is.

Itt látható amit írtam, a horog és a tirolifa között min. 1.5 méter van. Tehát bedobott állapotban akár élő csalit teszel, akár szeletet, az a vízközt fog lebegni nem a talajon fekszik, ami nem valami jó dolog. (már ha a talajon fexik a csali)

Most egy olyan fotót teszek be, amelyen a kapásjelző karika látszik, hogy én kb milyen nagy esést adok neki. Ezt azért kell, hogy ha a süllő túl nagy vehemenciával kap, legyen időnk kézbe venni a botot mielőtt koppanna a jelző mert ha megérzi, hogy nem bírja könnyen elvinni a csalit, ott hagyja. Látható, hogy a botot a csónak szélén úgy támasztom fel, hogy felfelé meredjen, ez is azért van, hogy a csalink ne a fenéken a talajon feküdjön, hanem vízközt lebegjen.

Mivel a vékony damil nem látszana, berajzoltam a helyét.

Amikor a hal a karikát elkezdi emelgetni, kezembe szoktam venni a botot szép óvatosan, ne, hogy elriasszam. Amikor a karika közelít a bothoz, át szoktam váltani a felkapó kart, hogy még adjak neki zsinórt, az az nyelessem. Mikor már gondolom, hogy a torkán lehet a horog, visszaváltom a kart, megvárom amíg majdnem feszül a zsinór és bumm! Bevágok. Van amikor visszafelé hozza a zsinórt, olyankor addig tekerem utána az orsót amíg meg nem indul előre amint az előbb elmondtam.

Ezekhez a dolgokhoz tapasztalat és ráérzés kell. Süllő kapás nem sűrűn van és elég bosszantó, ha azt a kevés kapást is elrontja valaki, mert pl hamar bevág neki és kirántja a csalit a szájából.

Ez a fogas ma esti fogásom (09. 21.), mint fentebb már írtam a legjobban alkonyatkor eszik a süllő. Nos, egy szelet és egy élő csali volt a horgokon de amikor már alig láttam, a szeletet is lecseréltem egy jókora élő küszre. Öt percen belül emelkedett a kapásjelző karika, kézbe a bot, süllő megse áll, csak rohan befele, én adok neki kb 5-6 méter zsinórt majd bevágás.

A húzásából éreztem, hogy szép lesz. A csónaknál bolondult meg legjobban, keményen tartani kellett, nehogy a leszúró karóra menjen. Rövid fárasztás után szákolás. A horog a torkán volt, így ha nem hibás a damil, nekem van nagyobb esélyem.

Nem írtam még a botról: a sok tapasztalat hatására nekem csónakban legjobban a 3 méteres, kb 60-100 gramos dobósúlyú teleszkópos bot jött be. Vannak hosszabb botjaim is, de fölösleges csónakba, mert nehéz férni/kezelni vele, pláne, ha többen vagyunk. Ezért nincs nekem egy darab feeder botom sem, mint tudjuk azok 3.60- 4 méteren felüliek, csónakból csak a baj lenne velük. Ráadásul csónakból nem kell távdobni, mint egyes parti horgász állásokból.

Hozzászólások

Hozzáadás

Keresés

csavi - Próba!

|2009-05-04 07:30:53

Nagyon úgy néz ki, hogy a leírás alapján ezt ki fogom próbálni, már
mint magát a módszert.

Hozzászólás | Felejj

tuti	\|2009-10-11 13:30:08

Hát csavi én ezt álló vízre alkalmaztam, a Tiszán vagy a Körösön a víz
erős sodra miatt ólmot kell tenni és karika helyett spiccel kell nyomatni.
Így máris más a játék....

Hozzászólás | Felejj

Szemenyei Árpád - tirolifa

|2010-08-07 11:31:58

Nagyon tetszik a leírásban szereplő tirolifa megoldás, szivesen vennén és
megköszönném a leírásban szereplő csavarméretet, a csavar ragasztási
módját és a hozzátartozó cső méretet elküldenéd részemre,
megpróbálom összeeszkábálni én is.
Üdv:
Árpád

Hozzászólás | Felejj